Bányász Tamás

Zöld Lámpa

Matthew McConaughey egy átlagos amerikai polgár volt felfelé ívelő színészi karrierje előtt. Csinált ő is sok hülyeséget. Voltak mély pontai az életben, szerelmi csalódások. Ám valahogy mégis tudott boldogulni az életben. Ezeket az eseményeket egy jelzőlámpához tudja hasonlítani. Sok piros után mindig kapunk egy sárgát, majd a zöldet... és megy minden tovább. Karrierje fokozatosan indult be. Sok nehézségek és visszautasítások ellenére az útja előtt mindig zöldre váltott az a bizonyos lámpa.

Van az a mondás, ha türelmesek vagyunk előbb utóbb megfog adatni amire vágyunk. Csak ne eröltessük. Minél jobban ragaszkodsz hozzá, annál jobban elvész. Legyen természetes a folyamat. Tudsz tisztán gondolkodni. Más szemszögekből láthatsz meg értelmet dolgokban, ami rád is reflektálhat segítség gyanánt. Ezzel energiát spórolhatsz. El kell fogadni, hogy nem tudunk mindent irányítani akaratosan. S végülis mi szebb, mikor váratlanul tapasztalod meg, amihez ezelőtt annyira felkészültél.

Vajon a mi életünk is hasonlítható egy lámpához? Észre vesszük a jelzéseket? #könyvajánló

Francia pszichológus a "zebracsíkos" felnőttekről

Ez a könyv tök véletlenül került a kezembe. Zebracsíkos? Szuperintelligens? Neoritikus? Elsőre elég furán hangzik.
Talán mert a társadalom körében ezek nem annyira ismertek.

Ha nagyon egyszerű akarok lenni, azt mondanám ők a "pedáns", "minden részletre odafigyelő" (igen, még empátia szinten is) emberek. Mivel mélyebb értelmet adnak a dolgok jelentésének, mélyebb észleléssel és reagálással. A megértés fontos része a mindennapoknak. Ami ehhez kapcsoldik az az elemzés, ami kiválthat szorongást. Prefrontális kéreg (tervezés). Idegpályákon gyorsabb információ szállítás. Bal és jobb agyféltek közötti kommunikáció.
Megannyi dolog, amik miatt ilyen lehet valaki.

Vissza... Magyarán túl komolyan vennék a dolgokat?
Perfekcionizmus. Maxoljuk ki. S akkor mi baj lehet.

Várj.. az ott nem jó, az baj. S már kezdődik is.

Amikor hirtelen vesznek észre sok kiskaput és több megközelítést. Ilyenkor egy kicsit eltudnak veszni a részletekben. S már túl is van terhelve. Ez egy szélesebb tartomány. Részletesebb skála. Hála ennek, sok mindennek észrevehetik a szintjeit. Nehezebben siklanak át apró részeken. Sőőőőt... néha megakadnak rajta teljes figyelemmel. Lézerfókusz.
Ennyi mindenről már egy könvet lehetne írni.

A könyv segít megismerni az ilyen tulajdonságokkal felruházottakat. S ha megértjük őket, akkor tudunk nekik segíteni.
Még ha nem is tudjuk miért olyanok, amilyenek.

Szerző írt egy hasonló könyvet, amiben a hasonló tuladonságú gyermekeről szól.

Mennyire lehet az agyműködést összehasonlítani egy applikációval?

Legtöbb ember úgy tekint a másik viselkedésére, mintha robot módjára cselekedné azt.

Nem, nem csak azzal, ha valaki fellök hétköznapok rohanásai közepette s semmi bocsánat...
Vagy nem köszön megint a bunkó futár …
Vagy a tipikus rossz autós élmények …

Vegyünk egy hipotézist:
Az agyunk sok komponensből áll. Mint ahogy egy applikáció is. S az előbbit vajon ismerjük-e eléggé és találunk párhuzamot e kettő között... Figyelem szoftvertesztelők, lehet vajon egy agyat blackbox teszt alá vetni?

Egy hipotézis felállításához már szükség van objektív adatgyűjtésre, ami már maga empirikus. Tehát tapasztalaton alapúló.

Testünkben a kommunikációért az idegrendszer felel, amit inputként kaphatunk a külvilág felől. Neurotranszmitterek szállítják az információt. Ő felel a testi és érzelmi viselkedésre. Akár az interface-k kódon belül. Komponensek közötti vagy akár rendszerek közötti kapcsolódási pontok.

Többnyire kezdetben mindannyian "blackbox-teszttechnika" által ismerjük meg egymást. Tekinthetünk-e a kommunikáció tematikájára - mely utalhat egy partícióra - kapcsolódás során úgy, ami ekvivalenciaparticionálásként működhet? S hol lehetne az a bizonyos határérték? Célunk olyan információ csere, amit a másik fél befogad s nem utasít el.

Az agy egyes részei érzelmeink szabályozásában, érzékelés, látás és hallás feldolgozásában segít. Más területek memóriáért felel. Az agyi "garbage collector" kisebb nagyobb sikerrel próbálja a haszontalan információkat kitakarítani az agyból. Mint amikor memória részeket szabadítja fel a haszontalan objektumoktól. Mégis az agy mi okból tárolhat továbbá haszontalan információkat?

A talamusz egyfajta "csomópont", ami feldolgozza bejövő (érző) és kimenő (mozgató) információt. Mint akár a Switch/case szerkezet. Az "érző" egy változó és a "mozgató" a case utasítás. Vagy mint egy middleware (köztes szoftver, egy réteg). Strukturált szerkezetben üzeneteket/adatokat közvetítenek alkalmazások, rendszerek között.

Egyszerűbben:
Szóval ha elérünk egy bizonyos inger értéket, akkor utasításvezérlés így nézhet ki:
"If autóslámpája < tompítottfényszóró:
… mindenki_ahogy_szokott_ilyenkor()"

Limbikus rendszerünk egy összetett hálózat, mely működhet egyfajta adatbázisként. Ez a rendszer hozzájárul fejlődésünkhöz: érzelmek, motivációk, emlékezet.

Hippocampus: Információ kódolás, tárolás, felidézés.

Amygdala: Érzelmi reakciókért felelős. A Hippocampus közelében található s az emlékek érzelmi kötődéssel járhatnak (Öröm, harag, szorongás).

Tehát a Hippocampus nevű "table" és az Amygdala nevű "table" összekapcsolható és komplex adatbázis lekérdezést (Query) vagy frisstést (Update) végezhetünk velük.

Wernicke-mező a beszéd és írás értelmezéséért felel. Páran biztosan ismerik a Natural Language Toolkit-et, ami szöveg és nyelvi feladatok megoldásához használnak.

Továbbá ott a frontálislebeny, mint másik összetett rendszer, ami olyanokért felel, mint a kognitív funkciók, tudatosság, figyelem. Tekinthetünk ezen részekre úgy, mint szoftver hatékonyságra (performancia), funkcionális jellemzőkre?

Forrás: Philip Zimbardo, Robert Johnson, Vivian McCann - Pszichológia mindenkinek

Olvasni jó, mert ...

I'll just leave it here...

Zöld Lámpa

Francia pszichológus a "zebracsíkos" felnőttekről

Mennyire lehet az agyműködést összehasonlítani egy applikációval?